A foltvarrás (foltmozaik, patchwork) története igen régi, valószínűleg a szövés feltalálásának idejére esik. A szükség, a szegénység hozta létre, amely során praktikus darabokat készítettek a megszőtt anyagdarabokból. Az első foltvarró asszonyok minden folton-folt takarójukat kézi varrással készítették.

Egyiptomi régészeti leletek vizsgálata során már találtak patchwork-nek nevezhető megoldásokat. Állítólag Buddha rendelte az első foltművet. A szegény hívek csak kisebb darab selyem kelmével tudtak kedveskedni neki, amiket aztán Buddha egy nagy takaróvá varratott össze.

A ma már népművészetté vált foltvarrást az Angliában felvirágzott textilipar változatos anyagai inspirálhatták, amelynek hagyományait az ír, angol, holland, amish telepesek vitték magukkal Amerikába, ahol aztán igazán elterjedt és szinte egyedülálló módon lett népszerű kézimunka. Mivel a XVIII. század elejéig kizárólag import anyagokat használhattak, ezért nagyon megbecsülték a legkisebb darabokat is.

A foltvarrás vagy patchwork technikáját pedig a korai történelem leginkább a királyi és nemesi családok háztartásával köti össze, akik meg tudták engedni maguknak, hogy beszerezzék ezeket a magas minőségű és sok munkaigényes darabokat. A foltvarrás vagy patchwork intenzívebb elterjedését a középkori lovagi tornák nyeregtakarói, templomi és főúri zászlókon a foltokból varrt kézimunkák bizonyítják és később a reneszánsz világban az udvari bolondok foltmozaik ruhákat viseltek.

Kontrasztként a vidéki, falusi térségekben a foltvarrásra általában a már elhasznált textilek még használható részeit vágták ki és varrták össze, hogy azok ne vesszenek kárba.

Felhasználási területük inkább a használati tárgyak esetében volt látható, a hasznosságra törekedtek, például egy meleg ágytakaró elkészítése a hideg téli időszakra.

Két fő és eltérő felhasználási területük van: használati és dísztárgyak. Ez a két technika - foltvarrás és tűzdelés vagy angolul: patchwork és quilt - az elmúlt 100 évben gyökeresen összenőttek és mára a köztudatban az eltérő szavak már ugyanazt a technikát jelentik. Így nehéz is emlékezni arra, hogy ez a két kifejezés, valamikor két teljesen különböző technikát takart.

Kisebb közösségekben a hosszú téli estéken ezzel a kézimunkázással múlatták idejüket. Különböző mintákat és elnevezéseket találtak ki, amelyeket tovább adtak más tájak asszonyainak is. Így alakultak ki a klasszikus blokk elnevezések. A gépesítés azonban nem feledteti, hogy a kézi varrással elkészített művek nagyobb értékűek. Kézzel lassabban, de általában pontosabban varrunk. Az alkotásunk összhatása finomabb, lágyabb. Vannak olyan minták, amelyeket csak kézzel lehet megvarrni.

Részben forrás: Halász Edit: Foltvarázs (1999.) – Bevezetés a foltvarrásba című könyve